Perzsák

perzsák
پارسیان
Lélekszám régiónként
Régió
 Irán 49,300,000 (a lakosság 61–65%-a)[1][2]
 Törökország 618,000[3]
 Irak 405,000[4]
 USA 331,000[5][6][7]
 Izrael 250,000[8]
 Egyesült Arab Emírségek 238,000[9]
 Németország 200,000[10][11]
 Kanada 174,000[12][13]
 Oroszország 172,000[5][14]
 Katar 160,000[15]
Nyelvek
perzsa (a változatai, kaukázusi tat,[16][17][18][19][20][21][22] és judeo-tat), luri
Vallások
elsősorban síita iszlám
továbbá szunnita iszlám, szúfi
elenyésző számban keresztény, bahá'í, zsidó, zoroasztriánus
Rokon népcsoportok
iráni népek, azeriek
A Wikimédia Commons tartalmaz perzsák
پارسیان
témájú médiaállományokat.

A perzsák (perzsa: پارسیان) azon iráni népek közé tartoznak, akik anyanyelvként a perzsa nyelvet beszélik. Ők a mai Irán lakosságának mintegy 61-65%-át teszik ki.[1]

Az Irán az "árja" szó többes száma és indoiráni népeket jelent. A mai Irán lakossága erős keveredés eredménye.[23] 1935 előtt nyugaton Perzsia néven hívták az országot és állampolgárait hivatalosan perzsáknak nevezték.

A perzsákat – antropológiai sajátosságaikat tekintve – a középmagas termet, többé-kevésbé sötét bőrszín, sötét haj, barna vagy fekete szem jellemzi. (Ellentétben a szintén az iráni népek közé tartozó kurdokkal, akik között gyakoribb a magas termet, olykor kék szemű, szőke hajú típus is található köztük.)[23]

A perzsa szó a "parsa" szóból származik és lovast jelent.

A perzsák ( zöld) és más rokon nyelveket beszélő népek: pastu ( kékeslila) és kurd ( türkizkék), luri ( piros), beludzs ( sárga)

A perzsa nyelv (más néven: fárszi; perzsául: فارسی) az indoeurópai nyelvcsalád indoiráni ágán az iráni nyelvek csoportjába tartozik. Megkülönböztetünk óperzsa, középperzsa (pehlevi) és újperzsa nyelvet.

A mai modern perzsa valamely középperzsa nyelvjárásból alakult ki, azonban a középperzsa óperzsával való viszonya nem teljesen tisztázott. Az újperzsát Iránban első- vagy másodlagos nyelvként mintegy 70 millióan beszélik. A Kr. u. 7. században bekövetkezett arab hódítás következtében sok arab szó került a nyelvbe.

Az Iránt és India északi részét benépesítő indoiráni törzsek, amelyek magukat árjáknak nevezték, a Kr. e. 2. évezred közepén különültek el egymástól három nagy csoportra. Az indiai árják a Pandzsáb síkságán át behatoltak az indiai szubkontinensre; a médek az iráni fennsík északkeleti részén, a perzsák pedig a fennsík délnyugati lejtőin telepedtek le. [24]

A perzsa lovas nép volt, akárcsak a rokonaik, a médek, csak azoktól délebbre laktak: nem a mai Teherán környékén, hanem a Perzsa-öböl keleti partjai felett emelkedő hegyekben, fennsíkokon.

Az első perzsa törzsek a Kr. e. 9. században jelentek meg az Urmia-tótól délre fekvő területen. Később szálláshelyüket délebbre helyezték, ahol a terület korábbi urai, az elámiak már nem voltak elég erősek ahhoz, hogy megakadályozzák a perzsa letelepedést.[25]

Az északabbra lakó médek a Kr. e. 8. században létrehoztak egy hatalmas birodalmat, aminek egyik vazallus tartománya lett Párszua, a médekkel rokon perzsák tartománya.

Kabúdzsija (I. Kambüszész, a Perzsa Birodalmat létrehozó II. Kurus apja) egyesítette a médeket és perzsákat, amivel jelentős mértékben megnövelte a befolyását a térségben. A Méd Birodalom hódításaira alapozva II. Kurus perzsa király (II. Kürosz) vezetésével hozták létre az Óperzsa Birodalmat a Kr. e. 6. században.[26] A médek ezután – részben – összeolvadtak a perzsákkal.

A Perzsa Birodalom bukása után (Kr. e. 333) a Kaszpi-tenger mellett élő pártusok hatalma érvényesült a mai Irán területén, felváltva Nagy Sándor utódait, a Szeleukidákat.

  • A Föld országai: A világ népei, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1965
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Persian people című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Copyright